Meződi -Tábori Soma vagyok. 11 éves, a Pécsi Jókai Mór Általános Iskola 4.b osztályos tanulója. Minden történet Orfű és környékén játszódott. El sem tudjátok képzelni, milyen változatos itt a természet. Ha jobbra indulsz el tölgyes erdőben találod magad, ha egyenesen, fenyvesek várnak, ha balra, bükköst találsz. Minden erdő egy másik világ.
Miközben ezt a csodálatos erdőt jártuk, a mesében apától minden kérdésemre megkaptam a választ.
Jártunk a Sárkány-szakadéknál és felfedeztünk mesebeli helyszíneket. Megismertük az állatok élőhelyét, megtanultuk felismerni a nyomokat, miközben a mesélés nem állt le.
Karácsony előtt szerettük volna az udvarunkat díszíteni egy fából készült szarvassal.
Nekiálltunk és elkészítettük. Úgy sikerült, mint bármelyik másik faluban Karácsony előtt kiállított szarvas. De én rászórtam a mesekönyv csillagporából egy keveset. És csoda történt. Hirtelen a mesében találtam magam és a szarvason vágtattam végig Orfűn.
Miután ezt a képzeletbeli utazást átéltem, nem volt kétséges, hogy az összes Mecsekben vadon élő állatot ki szeretném faragni fából.
A következő hétvégén már neki is álltunk egy vadkan elkészítésének. Ezt követte egy vadmalac, majd süni és a többi állat.
Minden állatomat megszórtam a képzeletbeli csillagporral. Lovagoltam is rajtuk.
Az állatainkat sorra kiállítottuk az udvarunkon.
És képzeljétek el, turistalátványosság lett a házunk udvara. Folyton fényképezték az állatainkat az arra kirándulók. Vannak rajongóink is, akik rendszeresen visszatérnek és kíváncsian várják az újabb állatok felbukkanását.
Az Udvarunk mára úgy néz ki mint egy vadaspark.
A legkülönlegesebb látogatók, maguk a vadon élő állatok. Karácsonyra a Jézuska vadkamerával lepett meg. A vadkamera éjszakai felvételei bizonyították, hogy nemcsak az emberek, hanem a vadállatok körében is sikeres volt a kiállításunk. Képzeljétek, hogy egy rókapár többször is állati nagy bulit tartott az udvarunkon. Ezt néha valamelyik faállat füle vagy farka bánta. Nem is gondoltam, hogy a róka így szeret rágcsálni. Már várjuk, hogy a kölykeiket is magukkal hozzák az éjszakai portyára.
Már több mint 60 darab faállattunk van.
Jó szórakozást és jó mesélést kívánok Nektek!
Soma
Így kezdődött...
Egy tél végi nap délutánján apának az az ötlete támadt, hogy egy mesével magyarázzon el nekem bizonyos viselkedési szabályokat. Így született meseország.
Az erdőt és a körülöttünk lévő természetet járva mindig csak mesélt, mesélt és mesélt nekem. Jó messziről kezdte el, egészen az ő gyerekkoráig nyúlt vissza a történet.
Röviden arról szólt, hogy apa gyerekkorában nem szeretett olvasni. Egy régi elfeledett mesekönyvét, amit a Jézuska hozott neki Karácsonyra, a mama megtalálta a padláson és odaadta nekem. Ezt a könyvet leporoltuk. A varázspor miközben leszállt körülöttünk, egy gyönyörű barna Labradort pillantottunk meg. Ő lett az utitársunk a kiránduásainkon. Csokinak neveztük el.
Ennek a mesekönyvnek varázslatos tulajdonsága van. Kinyitjuk a lapjait, gondolnunk egy történetre… Zsuppsz! Bele is ugrottunk a mesébe és máris a történet szereplői lettünk. De nem ám akárhogyan! A mesében szinte csak állatok a szereplők és természetesen emberi tulajdonságokkal is bírnak. Csupán két ember szereplő van. Az állatkert igazgatója és a részeges gondozó.
A részeges gondozó egy vicces figura, aki sok kalamajkát csinált már a részegeskedése által. Egyik legszembetűnőbb hibája, hogy a ZOO feliratot az állatkert bejáratánál fordítva szerelte fel. Így lett OOZ az állatkertünk neve.
Gyere! Tats velünk a mesés utazáson!